A FA SZIMFÒNIÀJA
Figyeld a fát, halld meg szimfóniáját ,hallgasd levelei csöndes dallamát.
Nézd a gyökereit milyen mélyre ássa, tudja hol van táplálékot nyújtó hazája
. Erős törzsén büszkén viseli koronáját, virágot, termést érlel mindenki csodájára
A tavaszi nap ágait boldogan simogatja, apró rügyeket hajt, s kicsinyke levél fakad.
A levélkelyhekből gyönyörű színek tűnnek elő,virágtündérek ajándékait adják Neked.
Szorgos méhecskék ezernyi hada, boldogan röpködnek sziromról-sziromra.
Ha elfáradnak, a szél besegít nekik, s ha csöndben vagy, meghallod énekük.
Az érlelő nyár vidáman köszönti, terméseit örömmel, gazdagon érleli
. S ha eljön az ősz, hűvös széllel, tudja ez az a perc, munkája beérett.
Szomorúságot, bánatot nem érzel, hiszen búcsúkönnyeket nem érlelt.
Terméseit boldogan önti mindenki ölébe, örül,hogy ad, nem számít mit tett érte.
Gyümölcseiért nem kér semmit cserébe,tudja ezért kapta az életet, ez élete bére.
Zörgő, száraz levelei, üzenetet hoznak, érzi, eljött a búcsú az elválás pillanata.
Ágairól színes levelek hullanak, szivárványként a fényben szikráznak.
Csupasz ágaiban úgy látod nincs élet, de ő csak pihentető álomba mélyedt.
Álmaiban látja a rügyeket, ágat, színes virágokat melyből termése árad.
Megőrzi, amitől több lett és gazdagabb, gyökereit még mélyebbre ássa.
Törzse vastagabb lett, át sem érem,erősebbé lett az elmúlt évben.
Pillája még csukva,de vége a télnek, ébresztőt fúj a nap delelő fénye.
Nyújtózik, ágai az ég felé törnek, gyökerei erősen a földhöz kötődnek
Hálaimáját elmondja a szélnek, továbbviszi ő a földnek s az égnek.
Köszönöm, hogy élek, hogy újra itt vagyok, leporolom magam, s máris indulok.
Figyeld a fát és halld meg szimfóniáját, hallgasd lelkének csöndes dallamát.
Megtanulhatod tőle az élet nagy titkát, a születést, a fejlődést, és az elmúlást!
Gyöngyi