FIAMNAK SZERETETTEL
Köszönöm
Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre, a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád vagyok , ki méhében néked otthont adott, az élettől most egy csodaszép kisfiút kapott.
Mint legdrágább kincsemet, magamhoz öleltem, nagyon elfáradtam, de ily szép terhet még nem viseltem..
Testemen éreztem, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szerettelek, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetemet az égnek felemeltem,
s legszebb gondolataimat mind feléd tereltem.
Arcod köré fontam két puha tenyerem,
s néked adtam szívem minden szeretetét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt,
s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegeztünk most Te meg Èn,
s éreztem, életemben megszünt minden üresség.
Itt vagy nekem, általad lettem anya én,Te vagy nekem a hit és a remény.
Èltem már nem volt hiába, Te vagy nekem életem legnagyobb csodája.
Hálás szivvel köszönöm neked, hogy engem választottál édesanyádnak.
Egy szülő szív csak sajog némán,
de nem szűnik szeretni soha,
egy szülői szív bárhogy is vérzik,
szeretete nem lanyhul soha.
Egy szülői szív mindig tud szeretni,
akkor is, ha már nem tud senki más,
bárhogy is fáj, és bárhogy is vérzik,
az egyetlen ,ki mindent megbocsájt.
Ne hagyd hát fájni!
Ne hagyd összetörni!
Hisz minden dobbanása csak tehozzád száll!
Most ,amíg itt van,most kell megbecsülni, hisz nem fog így szeretni soha senki más !
/Meggyesi Éva:Szülői szív./