IDÈZETEK A SZERELEMRÖL
Írok valakinek, ki nem is várja, könnyes arcomat még álmában sem látja.
Írok valakinek, remegve és félve, egyetlen szóban mindent elmesélve.
Tőled csak azt kívánom, hogy egy pár sort írjál,
de ha egy kicsit se szeretsz, ne is válaszolj rá.
Ha olvasod e sorokat s nem jutok eszedbe, tépd szét levelem s felejts el örökre.
Ha majd az élet zúgó tengerén elhagy az utolsó remény
egyetlen szó mely boldogít mi volna más mint a hit.
Ha a sors csapásai alatt rajongó szíved meghasad,
mint egy fényes égi tünemény megjelenik az utolsó remény.
Hit, remény rég elhagyott, s osztályrészül kaptál bánatot.
Mi vigasztalná más életed, mint az igaz szeretet.
Akit szeretsz ne bántsd, ne üss szívén sebet.
Nem gyógyul az meg többé, ha meg is kérleled.
Mert ha ki is űríted az üres poharat, egy csepp mégis csak a fenekén ott marad.
Ha majd a szíved lángra lobban, s megtudod mi a szerelem
Ne hidd soha, hogy nálad jobban nem tud szeretni senki sem.
Mert van fiú ki büszke gőggel csalfán csak játszadoz veled,
de szíve mélyén forró hévvel egyedül csak téged szeret.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság, kár hogy álmodom.
Sötét éjjel, édes álom hamar tova száll, felébredek és a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem
Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem.
"Ne váltsd apróra szíved kincseit
Ki mindent akar, mindent elveszít.
Reményeid elérhetetlen délibábja,
Ne csaljon biztos útról ingoványba.
Ami fél, azt el ne fogadd,
Egészet akarj, és egészet adj!"
(Ady Endre)