A KIS LÈPÈSEK MÜVÈSZETE
Amikor fiatalabb voltam, mindig rohantam, azt gondoltam, ha nem ezt teszem, lemaradok a többiektöl.Aztán késöbb, amikor visszanéztem ezekre az évekre, rájöttem , minél jobban rohantam, annál kevesebbet kaptam. Aztán arra is rájöttem, hogy ha nagyon akartam valamit, és görcsösen ragaszkodtam hozzá, egyre távolabb került tölem, vagy el sem tudtam érni.Türelemmel és kemény munkával, pozitív hozzáállással viszont terveim mindig megvalósultak.
Ìgy jutottam arra a felismerésre,hogy ha ráakarok találni a bennem lévö eröre,akkor elöször , gyengeségeimmel kell szembenéznem.Ha gyengeségeimböl képes leszek eröt kovácsolni, képes leszek kilábalni minden nehéz helyzetböl, saját magam erejéböl, mások segítsége nélkül.
Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, éreztem, hogy eljött az újrakezdés ideje, és egy új életszakasz jöhet el számomra.
El kellett hinnem, hogy az idö nekem dolgozik, s képes vagyok álmaim megvalósítására.
Meg kellett tanulnom, hogy ne hasonlítgassam magam másokhoz, saját utamat járjam, a saját egyéni ütememben.
Be kellett engednem valami újat,új lehetöségeket, embereket és terveket.
A régi rutint el kellett felejtenem, s nyitnom kellett új megközelítésekre.
Mindig igyekeztem más szemszögböl ránézni az eseményekre, mert tudtam, hogy csak az új tapasztalatokból tanulhatok.
Hinnem kellett magamban, hogy képes vagyok helyzetemet felmérni,öszintén,szembenézve önmagammal.Képes vagyok helyes döntéseket hozni, amelyek a fejlödés, a harmónia és a gyarapodás irányába vezetnek majd.
Meg kellett találnom, az egyensúlyt a nagyvonalúság, a szelídség és saját akaratom érvényesítése között.Ehhez el kellett engednem az elmémben és testemben felgyülemlett sértödöttséget.Ez meghozta nekem a több energiát, tisztább összpontosítást, egy nagyszerübb koncentrációs képességet, megújult játékosságot, szeretetet, pénzt.
A megbocsátás adományai rohamosan elkezdtek beáramlani az életembe.
Elengedtem az önmagam felé irányuló bosszankodást, szabadjára engedtem mindennemü büntudatot és önmagamnak tett szemrehányást.
Megfürdetem magam a jól megérdemelt szeretetben.
Megbocsátok önmagamnak, és elfogadom, hogy a múlton nem tudok változtatni.
Csak tanulhatok belöle.Akkor minden tettemet, gondolatomat, érzésemet igaznak hittem.Idövel megszülettek a válaszok, s rajtam áll, hogy meglátom-e bennük a tanítást, vagy nem.
Gyöngyi